Az Eurovíziót már 2011 óta nyomon követem, A dalt pedig az indulása (2012) óta. Szeretem a dalok versenyét, számomra nagyon érdekes, hogy az egyes országok kit találnak megfelelőnek az indulásra. Nem is boncolgatnám tovább a témát, majd részletesebben írok magáról a versenyről, mikor is eljön az ideje (májusban), addig is most a mi válogatónkról szeretnék beszélni, merthogy az elődöntők már lezajlottak, a harmincas listából már csak tizenketten maradtak.

Először is magáról a műsorról írnék, utána pedig rátérek a kedvenceimre. A zsűrit lecserélték tavalyhoz képest, csak Pierro-t tartották meg, ami számomra mindenképpen pozitív, ő az a zsűritag, akivel a legtöbbször egyetértek, és aki jó dolgokat is mond, nemcsak a levegőbe beszél és szépeleg, valamint tud objektív maradni. Both Miklósról eddig nem hallottam még, bevallom őszintén, ez az én bűnöm. Többnyire az ő kritizálása is tetszik, bár néha nem értem a pontozását, néha olyan dalokat méltat, amiket én legszívesebben kihajítanék a versenyről. Frenreisz Károly az, aki elég sokszor beszél a levegőbe, szokott olyanokat mondani, amit nemhogy a versenyzők, de szerintem ő maga se ért (tényleg, mikor Kállayékat véleményezte, András olyan fejet vágott, mint akinek fogalma nincs róla, hogy miről beszél a zsűritag). Zséda az, aki alapvetően sokkal szimpatikusabb, mint anno Rúzsa Magdi, az egyetlen kifogásolni valóm vele kapcsolatban, hogy rettentően elfogult. Pedig jókat szokott mondani, külön szimpatikus az is, hogy mennyire kitér az ének szerepére, ami segítség lehet azoknak, akik kicsit botfülűbbek a témával kapcsolatban. Csak sajnos a legtöbbször nem a szakmaiságáról árulkodik a pontozása, hanem arról, hogy ő magát az előadót kedveli, vagy arról, hogy csak azért is ellent mondjon Pierro-nak. Megfigyeltem már, hogy akit Pierro lepontoz, azt Zséda felpontozza, hogy azért összesítésben legyen esélye továbbjutni az adott versenyzőnek. Nem szimpatikus. Sokkal jobb lenne, ha mindannyian egyszerre szavaznának, vagy ha sorban is haladnak, mindenki leadja a sajátját, és mikor az előtte lévő elmondja a pontot, ő már ne tudjon rajta változtatni. Reálisabb pontok alakulnának ki.

Ha már a pontozás, azt meg kell említeni, hogy az ötödik zsűri a közönség, aki eléggé szigorú, nem nagyon osztogatják az emberek a nyolcon felüli pontokat úgy, mint Zsédáék. A két műsorvezetőről csak annyit, hogy Harsányin minden adásban azt lehet érezni, hogy halálosan unja az egészet, Tatár Csilla meg megtanulhatna már beszélni, mert elég gyakran bakizik.

Összességében ezt az évet nem érzem olyan erősnek, mint a tavalyit vagy a tavalyi előttit. Tavaly egy rossz számot küldtünk egy egész jó mezőnyből, 2014-ben viszont a lehető legjobbat. Most viszont nem érzek ilyen egyöntetű potenciált senkiben. Azért alább jelöltem, hogy nekem ki tetszett és ki nem, a hajtás után pedig meg lehet hallgatni, hogy én kit küldenék ki legszívesebben. Tehát a továbbjutók (vastagon szedve a kedvenceim):

Első elődöntő

1. Freddie - Pioneer 42 pont
2. Benji - Kötéltánc 39 pont
3. Egy Másik Zenekar - Kéne közös kép 36 pont
3. Mushu - Uncle Tom 36 pont
5. Tolvai Reni - Fire 35 pont
6. ByTheWay - Free to Fly 31 pont (vigaszágon)

Második elődöntő

1. Kállay-Saunders Band - Who We Are 41 pont
2. Oláh Gergő - Győz a jó 39 pont
2. Vásáry André - Why 39 pont
4. Gáspár Laci - Love and Bass 37 pont
5. Karmapolis és Szécsi Böbe - Hold on to 36 pont
6. Passed - Driftin 34 pont (vigaszágon)

Harmadik elődöntő

1. Petruska - Trouble in my mind 42 pont
2. Agárdi Szilvia - It is love 40 pont
3. Parno Graszt - Már nem szédülök 38 pont
4. B The First - You told me you loved me 36 pont
5. Nika - Emlékkép 34 pont
6. Berkes Olivér és Tóth Andi - Seven Seas 34 pont (vigaszágon)

Az én személyes kedvenceim:

Fehérvári Gábor Alfréd, avagy Freddie, merthogy felvett egy művésznevet, már a Rising Star óta szimpatikus nekem. Egyrészt imádom azt a hangszínt, amivel ő rendelkezik, másrészt végtelen rokonszenves, szerethető ember benyomását kelti (azt hagyjuk, hogy valójában milyen, a közvetlen környezetén kívül úgyse tudja senki, tv-n keresztül megnyerő abszolúte). Nos, a dal lehetne erősebb, kicsivel másfélét vártam tőle, de harmadszori-negyedszeri hallgatás után már teljesen meggyőzött. Én amúgy is szeretem a fütyülést egy dalban, ebbe meg pláne beleillik. A színpadképen javíthatnának egy kicsit, és tökéletes lenne. Nem bánnám, ha ő képviselné Magyarországot.

Miért tartom esélyesnek? Freddie szimpatikus, nagyon szép a hangszíne, na meg, nézzetek csak rá.

Palmer Izsákot szintén a Rising Star óta kedvelem, nekem bejön, hogy egy kicsit szemtelen stílusa van. A dal legnagyobb erősségének azt tartom, hogy nem egy sablonos popdal, hanem a gitárral keményen odatolnak. Az instrumentális részek pedig zseniálisak! A dalszöveg meg pláne nagyon erős. Talán a végével van csak problémám, túl hirtelen lesz vége.

Miért tartom esélyesnek? Belemegy az ember fejébe, egyedi egy olyan mezőnyben, amit a nagyívű balladák és a bénácska popdalok uralnak alapvetően. Izsák aka Mushu szerintem kedvelhető, mert olyan kis energiabomba.

Kállay Saunders András munkásságát szeretem, pedig alapvetően a stílusa nem az enyém. De amilyen hangszíne neki van! Már a Running is nagyszerű dal volt tőle, mondjuk annak volt egy kemény üzenete is. Ezt a dalt másképpen tartom esélyesnek, ki lennék vele békülve, ha őt küldenénk.

Miért tartom esélyesnek? Kállayt ismerik már az Eurovízió kapcsán, szeretik is, szóval simán beleférhet, hogy ismételten ő képviseljen minket.

Berkes Olivért a The Voice-ban ismertem meg, és ott nagy kedvencem volt, mert imádom a hangszínét. Andival nagyon passzolnak, és habár csak A dal hozta őket össze, mégsincs hiányérzetem. A vokál része nagyon rendben van, az a bajom csak velük, hogy magát a zenét nem érzem elég erősnek. A refrén nagyon jó lenne, ha több energia lenne benne. Át kellene hangszerelni, vagy nem is tudom.

Miért tartom esélyesnek? Igazából nem tartom annak, csak nagyon fülbemászó, és eléggé megkedveltem ezt a kis dalocskát. Nem valószínű, hogy ők fognak nyerni a végén.